Állati gondolatok

×drabble; százszavasok
×három darab összeillő, egy csokorban, mégis semmi közük egymáshoz
×lesz még
×fogalmam sincs miért, de csak úgy lettek - úgyhogy gondoltam megosztom.
×elérhető a facebook-csoport is --- ITT
×és Isten hozott mindenkit az új évben, boldog 2016-ot mindenkinek!
×kellemes olvasást! :)

Elefánt-memória

Társaihoz képest hatalmas volt, kezében dárda, mint a többinek, meg furcsa eszközök, ami a többinél nem volt.

Más volt az arca.

Máshogy beszélt. A korábbi durván beszélt, mérgesen és köpködve. Ő szinte halkan, lágyan, kezét maga elé tartva, mintha a kölykéhez szólt volna. Ritkán hallottam őket ilyen közelről, furcsa a hangjuk. Mesterkélt; kiveszett belőle az a természetes orrhang, ami a másik hangjában megvolt.

Nem kiabált velem.

Kezdtem fáradni. Le akartam tenni a lábam, nem a másikon egyensúlyozni, de akkor olyan rossz volt. Hátrálni akartam félelmemben, felsikítottam, de akkor hirtelen velem is ordibálni kezdtek és ettől megijedtem.

Pedig csak segíteni akartak.

Kutyahűség

Felnézek rá, de nem boldog. Vizes a szeme, nem értem; fura hang jön ki belőle, mintha fájna neki valami.

Akkor biztosan fáj is.

Odamegyek, hozzáérek, de nem tudok rajta segíteni.

Lenéz rám, majd tovább adja ki azt a fura hangot, elbújik előlem, hogy ne lássam az arcát.

Összefacsarodik a szívem, megint hozzáérek, megint közelebb húzódom, de nem figyel rám.

Rászólok, a nevén nevezem, segíteni akarok, de nem engedi, ezért felugrok mellé, az ülőkére telepszem, szinte már visítva kérem, hogy rám nézzen, de mintha nem hallana, csak tovább zokog és zokog. Vakkantok; csak átölel és folytatja tovább. Ezzel is segítek, tudom.

Rókafutam

Két sor bokor választ el tőlük. Figyelem őket.

Csendesek. Nagyon figyelnek, igyekeznek kiszúrni, mielőtt én venném észre őket, de már elkéstek.

Velem szembe fúj a szél, a kutyák vesznek észre.

Aztán nem figyelek, a talpam alatt faág reccsen, megijedek, és mire észreveszem, már szaladok, rossz irányba futok, gondolom, és egy gyors kanyar után a patak felé haladok tovább. Mikor odaérek, gyorsan beleugrok, majd a másik oldalon a sárba vetem magam. Eltévesztik majd a szagom, remélem, a bokrok alatt suhanok tovább, míg nem azt hiszem, már biztonságban vagyok, de mikor felnézek, a bokrok felett és már tudom, hogy nincs hova futnom.

×hogy tetszettek?