Cikk: Egyetemi starter-pack

Sziasztok, népek!

Tudom, hogy rettenetesen eltűntem, és bár nagyon szívesen belemennék a magyarázkodásokba, mindannyian tudjuk, hogy titeket igazából nem hatna meg, meg sok értelme nem is lenne. Nem azért vagyunk itt, hogy én miért nem voltam itt, hanem amiért most jöttem.

Na és az mi? – kérditek most. Aha, na hát én se vagyok benne biztos, de hírem van: IGYEKSZEM VISSZATÉRNI.

Igyekszem visszatérni cikkekkel, és igen, novellákkal is. Vannak dolgok, amiken dolgozom, amik egyelőre még váratnak magára, szóval addig is egyszerűen csak nagyon igyekszem majd megírogatni a novellákat amiket elkezdek.

És igen, cikkeket is szeretnék írni. És fogok is. Ehhez viszont kicsit szükségem lenne rátok: milyen cikkeket szeretnétek tőlem? Milyen témák érdekelnének? Nem leszek meglepve, ha egyelőre csak csendes nézelődők jönnek olvasni mostanság, de ha akad olyan, aki felszólalna eme témában, az ne fogja vissza magát.

Meg úgy amúgy is: dobjátok be magatokat odalent a kommenteknél 😉

Jó olvasást,

Fruzsi

Zeusz játszik fent talán

Üdvözlet!

Ez a novella a tőlem megszokott témáról szól, persze halál meg bűn meg ilyenek; és senki se érti ez honnan jött és miért, és mikor; mikor íródott és hogyan és miért; vannak ilyen kérdések. Lényeg, hogy az Aposztróf Kiadó őszi pályázatára írtam. És bekerült a Dimenziók 7 c. kötetbe. Ott van benne. Eskü.

Zeusz játszik fent talán

Vannak emberek, akik életük során sosem gondolnak az utolsó pillanataikra, így meglepetésként éri őket, mikor realizálják, hogy ezek már azok. Vannak, akik tudják, mit szeretnének, de a sors közbe szól. Vannak, akik boldogan érnek véget. Egy teljes élettel a hátuk mögött, gyerekek és unokák közt, egy társsal az oldalukon, vannak, akik fiatalon és betegen, vannak, akik a hobbijuknak hódolva, a gyorsaságban vagy a magasságban lelik a halálukat.

Vannak, akik egészen ostoba módon távoznak, értetlen és szomorú szeretteiket hátrahagyva. Vannak, akiket elvesznek tőlünk, és vannak, akik önkezükkel vetnek véget az életüknek.

Utóbbiak közül sokan meg sem akarják tenni. Egyesek nem látnak más kiutat, mások megijednek, vagy belekényszerítik őket, míg megint másokat a saját elméjük kergeti bele a végzetes napba. És vannak, akik egyszerűen nem bírják tovább.

Cikk: ...beszélhetünk a vérfertőzésről

Üdvözletem!

Ez a cikk egy kicsit csalódottan, kicsit felháborodottan íródott, de vegyétek és egyétek. Szeretném, ha minél többen olvasnátok, Reményeim szerint elér a célcsoporthoz. A cikk enyhén spoileres lehet a Trónok harcára, de semmi hatodik évados bulira. Maximum egy fanteóriára. Meg a Star Warsra. De az olyan veszett régen történt már, hogy aki arról nem tudott..., az bújjon vissza a kő alá.
Ui.: Még mindig áll, hogy ami érdekel, azt dobjátok be a kommentekhez, és amint lesz gépem, megpróbálok írni róla egy cikket.
Ui2.: Ja igen. Nincs gépem. Egyetemen. Vicci.

Cikk: ...beszélhetünk a vérfertőzésről

Ha már elmentek a felnőttek, beszélhetünk a vérfertőzésről. Tudom, hogy a kiskamasz korosztálynak kellemetlen és ciki olyan dolgokról beszélni, ami csak halványan emlékeztethet bárkit is a szexre, ezért most vegyük úgy, hogy elmentek. Együtt ülünk egy nagy teremben, körben, mindenki kínosan kuncorászva mosolyog a barátnőjére, és a témát várja.

Persze várunk mindenkit, idősebbeket is, de ahogy megfigyeltem a kiskamasz kategória a leginkább érintett.

És róluk tudom leginkább elképzelni, hogy nem ismerik a tabu szó jelentését.

Megkerestem, és a tabu szó hivatalos megfogalmazása: tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vonatkozó tilalom. A szó a polinéz kultúrából ered, és vallásos gyökere van, de más kultúrákban mutálódott jelentése van, és bármire használjuk. Azt is jelenti, hogy sérthetetlenség, szentség. Érdekességként, és figyelemfelkeltésként bedobom, hogy a szó James Cook utazásai után terjedt el Angliában; James Cook hajóskapitány volt az 1700-as évek végén, szóval akár azt is mondhatjuk, hogy az élő Cook kapitány tehet erről a szóról.

Tehát magyarul, akkor mit jelent a  tabu szó?

A ballon-nonszensz

Hola!

Bő két oldalnyi nonszensz egy ballonról, meglepő mi?, és egy lányról, aki rájön, hogy a ballon mit is jelent valójában. Pályázatra íródott egy unalmas munkával töltött napon, tableten. Ilyen se volt még.

ballon | nonszensz | novella | pályázatra

A ballon-nonszensz

Ahogy az asztal fölé görnyedve színez, a ceruza a papírhoz dörzsölődik, egyenletes, hangos fehér zajjá redukálódik a háttérben. Ő jól elszórakozik, a feszült csendben ülő felnőttek pedig egy szót sem szólnak, mert… mert nem. Mert idegesíti őket ez a zaj, mentálisan megfullasztja őket, de nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt szóvá tegyék. Mert ők már tudják, amit a gyerek még nem. Hogy nem szólhatnak érte, mert nem a gyerek idegesíti őket, hanem amit csinál, de ez, az adott helyzetben ugyanazt jelentené, és ennek szóvá tételével olyan adut adnánk a másik kezébe, amit egyikük sem engedhet meg magának. Ebben a helyzeten nem.

Mindketten tudták, hogy az idegőrlő színező hangja választja el a családot a totális megsemmisüléstől, az apró darabokra hullástól.

Cikk: Egyetemről, gimiről

Sziasztok!

Hoztam egy kis szösszenetet magáról az egyetemmel kapcsolatos érzelmekről, első évesek motivációjáról - hehe, én is freshman vagyok, de whatever -, meg a vége felé lesz szó a tizennégy-tizenöt évesek problémájáról, a gimikezdésről is.

Gondoltam rá, hogy ejtsek pár szót arról, hogy hogy is zajlik az előrehozott érettségi, az érettségi és a felvételi procedúrája. Nem tudom kell-e ez nektek. Szóval hálás lennék, ha megdobnátok a válasszal a kommenteknél, vagy chatben.

Azon kívül: mint látható, megújult kicsit az oldal. Ilyen vérfrissítés, meg ilyenek. Hálás köszönetem Grebely Petinek [csóközön] az ötletekért és a fejlécért. Igazság szerint tervezek még dolgokat az oldalsávval kapcsolatban, de egyszerűen nem akar sikerülni a dolog, ezért egyelőre jegeltem a témát. De. A menüpontokról egy gyors tájékoztató: nem tűnt el egy menüpont sem. A Kávézó menüpontot leszedtem, mert a fejlécre kattintva elérhető bármikor. A Kávék menüpontba besoroltam a Tételek és a Megvehető kávék menüpontokat - apropó, maga a Kávék is megújult nemrég. Gyors, kicsit zsargonos leírás került a linkekhez, besorolással, témával. A Vendégkönyvet a Baristánál találjátok.

Ami még fontos lehet, hogy szeretnék olyan témákról cikkeket hozni, ami TITEKET érdekel. Amire nem találtok megoldást, amivel nem vagytok tisztában, amit nem értetek, nem mertek megkérdezni ismerősöktől, azt dobjátok el nekem emailben, kommentben, chatben, facebookon, bárhol, és igyekszem a segítségetekre lenni. Ez nagy segítség lenne nekem, és minden témára nyitott vagyok. Petőfi és Homérosz kapcsolatától kezdve ügyintézésig, írástechnikáig minden jöhet.

Jó olvasást!

Cikk: Egyetemről, gimiről

Alapvetően más cikk kerülne most fel, amiben arra koncentrálnék, hogy milyen dolgokra figyeljünk etikett szinten chatelés és blogolás közben, de jelenleg igen nagyon szenvedek a gépemmel, és elveszett valahol az éterben a félkész cikk.

Amíg meg nem találom, mesélek kicsit a felnőtté válás kézzel fogható feléről.

Az egész ott kezdődik, hogy az ember leérettségizik. Ezt már egyszer megénekeltem, és addig fogom mondani, míg mindenkihez el nem jut: az érettségi nem olyan vészes, mint mondják. Nem vagytok hülyék, gyerekek. Ott ültetek x évet (ki mennyit, rendszertől függően), és ha nem történt valami iszonyat gáz a fejetekben, akkor van ott annyi, hogy józan paraszti észből átmenjetek legalább. A többi már tehetség és affinitás kérdése. Meg tanáré és szituációé. Sok mindentől függ, leginkább tőletek, ez igaz, de nem kell pánikba esni, elkeseredni. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy se.

Bejegyzés: Blogmoly

Sziasztok!

Már egy ideje várat magára ez a bejegyzés, de most végre ezt is elhoztam.

De most akkor adódik a kérdés, hogy mit csinálok.

Nost ugye van ez a blogmoly dolog; a pontos kiírás már nem is tudom, honnan ered, a lényeg a lényeg: a bloggerek hajlamosak nem olvasni, ezért akkor most vegyük kezünkbe az irányítást, és mutassuk meg a népnek azokat a blogokat, amiket olvasásra méltónak tartunk mi magunk. Nagyjából ennyi a lényeg.

Engem eddig ketten emeltek ki az arctalan tömegből, és tártak elétek. Ez a kettő bizony ITT és ITT történt, és én mind a kettőnél fangörcsöltem egyet. Komolyan mondom. Sikítottam, meg minden.

Na de most itt vannak azok az emberek, akiket én tartok méltónak.

Nagy meglepetés szerintem nem lesz, mert a bejegyzés majdnem ott halt meg, mikor így végigírtam magamnak a SQUADban feltüntetett emberkéket.

Szóval ahol én molyolok sokat;

Nélküle is Vele

Sziasztok!

Az alábbi novella több szempontból is sokat jelent nekem. Az első verzióját már két helyen is lehetett olvasni, mert igen, én már többször nekifutottam ennek a novellás-blog témának, de ez az első, ami működni látszik.

De nem ezt akartam mondani.

Hanem azt, hogy ez a novella az én drága Dédikém tiszteletére íródott, az ő halálakor éreztem, hogy ezt nekem le kell írnom, hogy tisztességesen búcsút vehessek tőle. Egyrészt ezért jelent nekem sokat, másrészt pedig egy számomra nagyon kedves tanár segített ráncba szedni az irományt, hogy aztán az iskolai versenyen (még tizedikben) második helyezést érjen el.

Jó olvasást! 

Ui.: Igencsak rövid, de nem tudtam többet írni. Egyszerűen nem ment.
Ui2.: üdvözlet a DE-BTK/IK gólyatáborból!

Nélküle is Vele

Ha leülhetnék Vele beszélni, következmények nélkül, tudva, hogy biztosan kapok valamilyen választ, csak annyit kérdeznék: miért? Lehet ezt magyarázni észérvekkel, logikával és még sok minden mással is, de nekem csak az járt az eszemben, hogy még egy percet, még egy utolsó pillantást, ölelést, kézszorítást akarok. Semmi mást.