×drabble || száz szó
×a száz szó címke ott fent, na pont az mutatja, milyen veszett kevéske, de kikívánkozott, szóval itt van, szeressétek, utáljátok.
Amikor
az ember lelkileg teljesen összeomlik, összeomlik a teste is. Érdekes, nem?
Egyszerűen darabokra hullik, atomjaira foszlik szét. Földre rogy és zokogni
kezd, vagy épp dührohamot kap és kontrollálhatatlanná válik – olvadó
gleccserként zuhan le. De ha van valaki, aki hajlandó odamenni, és kérdés
nélkül megfogni, a te terheidből egy egészen picikét a sajátjának tudni, még ha
csak ideig-óráig is, az segít. Ha nem kérdez, nem szól, csak megfog. A lélek
valahogy a testhez tapad, mint egy második bőr – megadja a küllemed, elmondja
az érzéseid. A lelked alapján ítélnek meg mások. Ha a test a felszínen marad, a
lélek is megmenekül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden kedves szóért forrón gőzölgő mentál-teát ajánlok fel.
"[...]lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?" /Kosztolányi Dezső