×megjelent az Irodalmi Rádió gondozásában készült, Szópehely és patakcsacsogás c. antológia Patakcsacsogás felében.
×eredetileg egy kedves barátom születésnapjára íródott, fordított főszereplő-párossal
×a felolvasás közben jöttem rá, hogy a cím utolsó szavának "bál" helyett a "tánc" szót kellett volna választanom
A Nap és a Hold bálja
A sötét
ég alatt rengeteg apró kis gyertya ontotta magából sárgás, békés fényét,
miközben ezüstösen csillogó ruhákban több százan táncoltak körülöttük. Kellemes
idő volt, lágyan meleg, szellős. A magas, fehér sátorra, ami a táncparkett fölé
magasodott, fehér burás lampionokat akasztottak, még mesésebbé varázsolva az
estét.
A lágyan
szóló zene belengte a helyet, körbeölelte a jelen lévőket, mégis ott lebegett
köztük a ki nem mondott panasz; valami még hiányzik. Nem volt teljesen
tökéletes az este, és ezt mindenki megérezte.
A
kocsiról egy magabiztos, jóképű férfi szállt le. Tekintélyt és intelligenciát
sugárzott, sötétkék szemei mégis lágyan csillogva ugrottak a kocsisra, jelezve,
hogy indulhat. Öltönye és nyakkendője az ezüst bohémságát ötvözték a kék
méltóságteljes eleganciájával. Összegombolta a zakóját, majd megigazítva
éjfekete, rakoncátlanul szanaszét meredező tincseit, és elindult a táncoló
tömeg felé.
Jól
ismert mindenkit, mindent tudott róluk. Az ő csapata volt, az ő társasága.
Hazaérkezett; azok közé az emberek közé, akik közt igazán jól, és otthon érezte
magát. És habár ő sosem nézett le egyet sem társai közül, ők mégis némi, a
hatalmából eredő, tisztelettudó távolságot tartottak tőle.
A táncoló
társaság egy része felsóhajtott, és boldogan vette tudomásul, hogy végre
megérkezett, akire vártak. A hangulat felvillanyozódott, a zsivaj még erősebb
lett, és mégis mintha egyre nyugodtabb lett volna a környezet, halkabb az est. Kívülről
hallgatva alig tűnt az egész többnek néhány tóparton tanyázó tücsök és béka
koncertjénél. A helyiek, akik otthonuk kellemes békéjét kihasználva élvezték a
késő nyári estét, semmit nem vettek észre abból, mi folyik odakint. Illetve
amennyit láttak belőle, figyelmen kívül hagyták, az élet természetes rendjeként
értékelték.
A Férfi
körbenézett, végigsimított a ruháján, és mély levegőt véve belépett a tömegbe. Néhány
percig tehetetlenül keringett a parketten, táncolt néhány hölggyel, akiket már
régről ismert, és megszokott koreográfia szerint adott át valaki másnak a
következő táncra.
Mire a Férfi
átért a sátor másik oldalára, az est másik kijáratához, a Hölgy is odaért.
Aranylóan fénylő ruhája volt, s a mögötte álló nyolc férfi öltönye is hasonlóan
ragyogott. Csinos arcára elégedett mosoly ült ki, mikor végre megpillantotta a Férfit,
aki boldogan zárta őt a karjaiba.
A bál
ekkor ért a csúcspontjára, minden a helyére került. A fények ragyogóbbak
voltak, a hangulat tökéletesebb lett, mindenki érezte a harmóniát, amivel a pár
belengte a helyet. Leírhatatlan békesség telepedett az emberekre.
- Megint
nincs sok időnk – szólalt meg a Férfi, mikor a Hölgy kibontakozott a karjaiból.
- Tudom –
sóhajtotta válaszul a másik, és elszontyolodva igazgatta meg a Férfi
félrecsúszott nyakkendőjét. – De még van pár percünk, mielőtt indulnom kéne. –
Vetett egy pillantást a táncoló népre, akik türelmetlenül, álmosan várták
barátjukat, akit már csak a Hölgy tartott vissza.
- Talán
ma este egy kicsit kevesebb.
- Milyen
napod volt? – kérdezte a Férfi, figyelmen kívül hagyva a másik megjegyzését.
-
Nagyszerű. Mint mindig. Egy sötét alakot sem láttam, egész nap ragyoghattam
kedvemre. De lassan lejár az időm – sóhajtotta, miközben lassú, oldalgó
léptekkel húzta maga után a Férfit, akinek viszont maradnia kellett.
- Súlyos
átok ez – pislogta vissza könnyeit a Hölgy, majd lassú, érzelmes búcsút vett a
Férfitól, akinek hátat fordítva, és vissza se nézve vezette barátait a
következő helyszínre, ahová később a Férfi is követte.
A Nap
végleg eltűnt a láthatár mögött, ahogy a Férfi elvesztette szem elől a Hölgyet,
s a Hold ereje teljében pompázott az égbolton, ahogy a Férfi a táncolók közé
sasszézva elkezdte jól ismert táncát.
Díjat nem kértél,helyette fogadj el két szót :)Gyönyörűen írsz!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :3 :3
TörlésDrága Fruzsi!
VálaszTörlésImádtam olvasni a novelládat! Gyönyörűen festetted le az egésznek a hangulatát és a szívem szakadt meg,a mikor az utolsó mondathoz értem. Elsősorban azért, mert nincs tovább, másodjára pedig a végkifejlet miatt. Csodálatosan szomorú.
Sokszor ölel,
Elisabeth♥
Oh de drága vagy!
TörlésNagyon-nagyon szépen köszönöm a szavaidat, és a rám fordított energiádat/idődet! A véleményed sokat jelent nekem!
Ölel,
Fruzsi