Enigma: Masterlist

Szép jó napot mindenkinek!

Tekintve, hogy az Enigma: Hát ez sántít... volt az első folytatásokban felkerülő kisregény a blogon, úgy gondolom dukál hozzá valami, amivel átláthatóbbá válik a történet. Ezért hoztam egy úgynevezett mesterlistát, amiben végigfutjuk a fejezeteket, linkekkel és képekkel, rövid ismertetővel és idézettel. Ez a poszt most pont olyan lesz, mint alapesetben a Kávék menüpont, de csak és kizárólag az Enigmára fókuszálva.

Mit kell tudni a történetről?

× Két szerzője van, mint ahogy egy gyereknek is mindig két szülő jut; Sybillel közösen dolgoztuk ki a karaktereket, a történetet, és saját munkamegosztás alapján megszületett a történet is.

× Sybil blogját nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy itt találjátok: A B S U R D U M

× Funfact: a szereplők egy korábban kitalált, és sokszor formát váltott történet szereplői voltak valamikor; ez a sztori technikailag egy nyári kis semmiség lett volna, és az ő spin-off*-juk. Ezért is van egy nagy cím (Enigma), és alcím (Hát ez sántít...), mert szeretnénk visszatérni majd más-más történet darabokra is, őket és a környezetükben lévő karaktereket illetően.

× A történet egy hat napos időintervallumot ölel fel.

× Amelia karaktere először a Gyilkos fantázia c. pályamunkában bukkant fel, amit itt érhettek el: [ ×× ]

× Szégyenletes ugyan, de a történet megírása közel egy évbe telt, mert imbolyogtunk ez, és egy másik sztori között, meg közben kicsit leérettségiztünk vagy háromszor.

× Így 2015 nyarán történik mindez.

× A kidolgozásnak része volt a városi térkép megrajzolása, a szereplők képeinek kinyomtatása, a történet napról napra való lebontása, kidolgozása, és parafa táblára aggatása. Még firkatáblává is átváltoztattam a szekrényem, hogy átlássunk mindent. Volt időrend is.

× A két borítóterv Sybil munkája volt, aki ezeket felhasználta a rajzérettségije és felvételije során, nem kis sikerrel. 

× A történetnek két előolvasója akadt: az egyik Bri volt, akinek blogját a nevére kattintva éritek el. Olyan szerencsém van, hogy Bri évek óta jó barátom (csóközön). A másik pedig Szabó Réka, akinek blogját szintén a nevéről éritek el, és aki szinten jó barátom, és egyben évfolyamtársunk is volt. Mindketten elolvasták, véleményezték a történetet, aztán tanácsokat adtak, és igyekeztek felhívni a figyelmet a hibákra, amiket én igyekeztem kijavítani. (Ha valami benne maradt, sorry about that.) Ezúton is köszönöm, gyerekek! :3

× A történetben fátyolosan ugyan, de említésre és rövid, nem sokat mondó, többet sejtető leírásra kerül két szexjelenet, akad benne néhány káromkodás, meg cigizés, italozás dögivel.

× Azt is pontosan leírtuk, kinek milyen arcot adnánk - és a könnyebb elképzelés érdekében így utólag gyorsan végigfutjuk. Katt a névre, ha nem tudod, kiről van szó. 

Amelia Graham: Ashley Greene || James Cole: Tom Hardy || Greg Raegen: Gary Oldman || Hector Schmidt: James Belushi || Jase Neal: DJ Qualls || Javier Sanchez: Wilmer Valderrama || Grace Marchand: Martina Stoessel || Robert Gully: Dylan Sprayberry || Allison Montgomery: Emily Vancamp || Adam Yates: Freddie Prinze Jr. || Porter Jacobson: Ryan Merriman || Julie Marshall: Gen Padalecki || Nicole Lester: Margot Robbie || Scarlett Hicks: Claire Danes || Lizzie Cole: Abby Ryder

× A képek csak viszonylagos arcokat adnak a szereplőkhöz, nem egy az egyben leírást.

× Sybil anno festett is egy képet Ameliáról.

× A történet hivatalos dalául kettő is szolgál. Az első P!nk - True Love szerzeménye, és Lady Gaga - Bad Romance-je, ami egyébként univerzálisan használható a történetek 80%-ához. #fact

Lássuk a részeket!

ELSŐ RÉSZ [ ×× ]

Az első részben láthatjuk, hogy Amelia, mint ifjú pszichológus, és James, mint tapasztalt nyomozó, nem különösebben szívlelik egymást. Munkájuk révén ülnek kocsiba, és simán elbeszélnek egymás mellett, tehát eltévednek, nem is kicsit; egy nem túl vendégszerető kisvárosba, Stonegate-be érkeznek, ahol a seriff azonnal lecsap rájuk.

"- Köszönjük, a meleg fogadtatást – köpte James maró gúnnyal, miközben Amelia az autó másik oldala felé lökdöste. Ritkán értek egymáshoz, éppen a kettejük közötti labilis kapcsolat miatt, és mert Amelia nem akarta érzelmileg kompromittálni Jamest, James pedig sosem adott rá jelet, hogy hajlandó lenne eltűrni a felesleges érintéseket. Éppen ezért Amelia tenyere James mellkasán kínosan sokáig ott felejtődött, és ezt egyikük sem tudta normális emberekhez méltóan feldolgozni."

A kollázs saját munka.

MÁSODIK RÉSZ [ ×× ]

A második részben találkozunk először a tiszavirág életű Allisonnal. Egy kocsmában ülnek a főszereplőink, és valami borzasztó játékot játszanak egymással, mikor Ameliának barátkozhatnékja támad, és megszólítja a pityergő lányt. Az meg kiböki a mondatot, amivel végre elindul a történet cselekménye.

- Arra, hogy négy éve látlak minden nap végigtopogni az őrsön, és láttam, hogy néztél erre a városra, vagy hogy kerülgetted az olajfoltokat a műhelynél. Bejössz a leglerobbantabb csehóba az államban, és karót nyelve kérsz egy pohár bort – sorolta James magabiztosan, miközben úgy bámult Amelia szemébe, mint még korábban soha. Arca rezzenéstelen volt, ahogy a szavak folyamatosan özönlöttek ki a száján.

Amelia szája mosolyra rándult, de inkább elnyomta.

- Szeretem a bort. És tekintve, hogy pszichológus vagyok, jobb benyomást keltek ruhában, mint terephez öltözve. Az olajfoltokra nincs magyarázatom, de ne hidd, hogy ilyen könnyen kiismertél. Ez azért nem ilyen egyszerű.

- Négy év, Graham. Négy teljes év.
A borító Sybil munkája.

HARMADIK RÉSZ [ ×× ]

A harmadik részben James, mint tapasztalt nyomozó, meglepő felfedezésre jut, rögtön a második napon. Amelia, mint nyughatatlan szellem, nyomozni kezd tök egyedül, mert Jamest jobban izgatja a kislánya fellépése, mint valami vidéki história.

"Ugyan Amelia nagyon sokat változott, a mindenkivel-jóban-van kategóriából azóta sem tudott kilépni, bár már nem próbált mindenkivel nagyon közeli viszonyt ápolni. James azonban nem változtatott a hozzáállásán, most azonban rá kellett döbbennie, hogy valójában nem ilyen volt. Már régen nem.

Amelia felnőtt.

James pedig rádöbbent, hogy Amelia egy nő."
A borító Sybil munkája.

NEGYEDIK RÉSZ [ ×× ]

A negyedik rész a második nap második felét rejti magában, amikor is Amelia minden erejével megpróbálja meggyőzni Jamest, hogy segítsen neki kinyomozni, mi is történik a városkában, de a férfi bőszen ellenáll, mondván, hogy kényszerpihenőre száműztetett. 

"- Igen. Megkerestem, és maga volt az a fickó, aki egymaga megakadályozott egy robbantást Madisonban. – Amelia tekintete büszkén villant, már csak a ténytől is, hogy ismer egy ilyen embert. Alapvetően az emberek hajlamosak voltak az ilyesmire a pozitív dolgokkal kapcsolatban, azonban a negatív dolgokat felháborodva eltaszítják maguktól. Mint amikor olimpiai aranyat nyer egy sportoló, az hirtelen mindenki győzelme, ám ha valaki tömegbe lő, vagy túszokat ejt, már mindenki ujjal mutogat."

A kép saját munka.

ÖTÖDIK RÉSZ [ ×× ]

A második nap harmadik részlete is elérkezett az ötödik rész formájában, illetve már belecsúszunk a harmadik nap elejébe is. Főszereplőink szembetalálkoznak a ténnyel, hogy így konkrétan semmijük nincs, ami egy pár napos nyaraláshoz szükségeltetik; például pizsama, kaja, vagy épp borotva. És megtörténik az, ami már várható volt, mégis mindenkit meglep, még Jamest is.

"A ház előtt többen is ácsorogtak, néhány szomszéd az otthoni kávésbögréjét szorongatva csacsogott a többiekkel. James törtetve haladt el mellettük, a tömeg úgy nyílt meg előtte, mint Mózes előtt a tenger, Ameliát pedig ismét lenyűgözte a férfi talpraesett karakánsága, rendreutasító kisugárzása, amitől alapvetően hajlamosak voltak félni az emberek. Ez épp kapóra jött szakmájában. Látta már őt a kihallgatóban; csendes, amolyan "lassú gyilkos", aki előtt a legkeményebb gengszter is olvasztott vasként hajlik majd törik meg. James olyan lehetőségeket nyitott meg időnként Amelia előtt, amiket önerőből aligha ért volna el."

A kép saját munka.

HATODIK RÉSZ [ ×× ]

A harmadik nap második szelete felfedi a seriff véleményét a tragédiát illetően, és megmutatja, milyen esetlenül flörtöl Amelia, és ez mi mindenre elég. Kiderül, hogy van még egy nő a csapatból, aki ráadásul még életben is van, ezért Amelia kitalálja, hogy neki bizony meg kell őt mentenie.

"Amelia sosem volt túl jó a flörtölésben, de Jase sem, és amilyen kis ügyetlen volt, egy pár megrebegtetett pilla egy pohár kávé fölött teljesen elvette az eszét. Jase bármit önként kiadott Ameliának, aki elég ügyes volt ahhoz, hogy a kérdéseit elrejtse néhány semmitmondó csacsogás közé. A lehető legjobb pillanatokban alkalmazta a korábban tanult könyökérintést. Pár másodperc a megfelelő pillanatban, felfordított tenyér az asztalon, a karok véletlenül sem keresztben – és Amelia mindent megtudott, amit akart."

A kép Sybil munkája.

HETEDIK RÉSZ [ ×× ]

Ez a fejezet felfedi, Amelia múltjának egy részét, mert miután mindketten felöntöttek a garatra, levetkőzik a gátlásaikat, és felnőtt ember módjára kezdenek egymással beszélgetni, ami kifejezetten felüdítő változatosság. Meg kielégítő.

"Hogy Amelia azóta dolgozik a keze alá észrevétlen, hogy megérkeztek. Ruhát szerzett, enni adott neki. És Jamesben hirtelen szárba szökkent valami irdatlan erős hála; olyan volt, mint a makacs gyom, amire alkoholból készült betonjárdát épített; és James csak később, csak másnap jött rá, hogy ez a makacs gyom az a fajta kis minden lében kanál valami, ami akkor is kidugja a fejét, átvakarja magát a betonon, ha már majdhogynem a gyökerét is kitépték.

És mégsem mondott semmit, mert volt olyan hülye, hogy izomból rúgjon át minden érzelmi gátat magában, hagyta magát ellustulni ezen a téren – ez az ellustulás a válása utáni három hetet jelentette -, és már képtelen lett volna köszönetet mondani Ameliának, de Amelia láthatóan nem is várt el semmiféle térdre borulást."

A kép saját munka.

NYOLCADIK RÉSZ [ ×× ]

Amelia, egy balul elsült éjszaka után kerülni kezdi Jamest, és egyedül indul neki a városkának, aminek vége egy borzasztó végbe fúló, nyomozásnak indult betörés, és egy indokolatlan becenév.

"Ezzel dőlt a domino; a fejét beverte a polcba, onnan lebiccent egy doboz, és egy hangosan nyivákoló macska végigcsúszott a hátán. Amelia gyorsan leszűrte, hogy ebből mi következik – James felordít, így mielőtt észbekapott volna, egy szolid szájba veréssel együtt befogta a száját, mielőtt kint meghallották volna, hogy odabent bujkálnak, aztán a macska, mint aki jól végezte a dolgát, éhesen nyávogva kilökte az ajtót, és kisasszézott. Egy fél lépést beljebb lépett, és magával húzta Jamest is, hátha így eléggé háttérbe szorulnak ahhoz, hogy ne vegyék őket észre."

A kép Sybil munkája.

KILENCEDIK RÉSZ [ ×× ]

Julie látni véli az árnyt, amitől retteg, ezért James odamegy begyűjteni még néhány horzsolást, és kiötleni az év tervét, ami egyben totálisan működésképtelen. És közben persze pontosan tudja, hogy "ebből bazdmeg vita lesz". 

"- Gyerekkoromban a Batman mese volt a kedvencem, ezért mikor tizenhét éves koromban kijött az új trilógia első része, rohantam a moziba megnézni. Aznap nagyon sokat veszekedtem anyával, és nagyon rosszul éreztem magam, szóval bevittem egy csomó piát, és mai napig nem tudom, mi történt az első részben, mert veszettül berúgtam – vallotta be Amelia. – Szóval részeg voltam, anyámék ellenzik a tetoválást, én meg elképesztően hülye barátokkal lógtam akkoriban, és én sem voltam teljesen épeszű."

A kép saját munka.

TIZEDIK RÉSZ [ ×× ]

Az ötödik naphoz is elértünk végre valahára, amikor is igencsak későn kelnek hőseink; mondjuk nincs sok dolguk, mert az akció, az ál-búcsúbuli csak este lesz, addig is egyszerűen túl kell élniük. Aztán valahogy be kell indítani a gépezetet, ami elvisz majd a megoldásig, de ez nem olyan egyszerű, mint James hitte, hogy lesz.

"Abban, ahogy James viselkedett, volt valami olyan spontaneitás, mint amit az évek óta együtt élő párosokban lehetett látni. Amelia elejt valamit, James fél szemmel látja, és elkapja. Amelia odaégeti a vacsorát, és James már öt perccel azelőtt megrendeli a vacsorát. És amíg James a többiek előtt hebegett-habogott, addig Amelia ezekkel a képekkel volt elfoglalva. És bár lehetetlennek tűnő, szinte abszurd képek voltak, tagadhatatlanul tetszettek neki."

A kép saját munka.

TIZENEGYEDIK RÉSZ [ ×× ]

Az egyik legrövidebb fejezet végre elárulja, ki volt a hunyó mindvégig, és hogy az illető végig szem előtt volt, csak nem figyeltek oda, ő meg okosan bujkált. Aztán azután a bizonyos előre sejtett vita utána James és Amelia megint egymás karjaiba omlanak, mert miért ne.

"Nicole nem figyelt eléggé ahhoz, hogy rájöjjön, Amelia miért kérdezgethet ennyi mindent, miért épp arról az éjszakáról. Azt hitte, meggyőzte azzal, hogy sorozatot nézett előző este, de közben Amelia Jamest leste; ő épp akkor tért vissza korábbi helyére, és meg sem fordulva a fejét rázta. James tudta, hogy Amelia látja, Amelia pedig látta és értette. Minden erejére szüksége volt, hogy ne másszon be valami fölényes vigyor az arcára. Egy vigyor, ami eredendően James arcáról indult el. Amelia még azt is észrevette, hogy James tovább beszélgetett Sanchezzel."

A kép saját munka.

TIZENKETTEDIK RÉSZ [ ×× ]

Az utolsó, tizenkettedik rész az utolsó, hatodik nap mind a hat oldalát tartalmazza. A hatodik napon Amelia beteg, aztán undok, ezért Jamesnek kell elfogadhatóvá tenni a párosukat, meg megmenteni Ameliát a huszonnégy órás elzárástól. Aztán haza kell fuvaroznia, ezért Amelia cserébe vigyáz a kislányra, aki végre viszontláthatja a papáját.

"A második pedig: tudta, hogy a pszichológusok tanulják, hogyan kell következtetést levonni az alapján, hogy milyen szavakat használ? Milyen hangsúllyal használja azokat? Maga szinte köpte a szavakat, és az olyan kifejezések, mint az „önjelölt Bonnie és Clyde”, a „leprafészek” vagy épp az „egérlyuk”... Ezeket a szakmabeliek pszichológiai indikátoroknak nevezik, negatív érzelmi szavaknak, és ez mind arra utal barátom, hogy magának súlyos bűntudata van. És miért van bűntudata? Mert képtelen leadni azt a harminc kilót, amit húsz éve még esküdözött, hogy sosem fog felszedni? Mert valamikor még legalább olyan naiv kis suhanc volt, mint most Jase, és arról ábrándozott, hogy egyszer jobb seriff lesz, mint a maga főnöke volt? Mert képtelen megjavítani a laza kilincset, amiért az asszony hetek óta nyúzza? Vagy, mert volt annyira lusta és nemtörődöm, hogy hagyja, hogy egy helyi ribanc az orránál fogva vezesse és három ártatlan ember életét vegye, megfenyegetve egy negyediket is? Hát igaza van, legyen is bűntudata."

A kép saját munka.

GYILKOS FANTÁZIA [ ×× ]

És akkor ahonnan az egész indult. Lássuk, mi fán terem a Gyilkos fantázia.

Szintén Sybillel közös alkotás, ami az Aposztróf Kiadó 2013-as Szó-kincs pályázatára készült, és így helyet kapott az az évi antológiában is. 
A történetnek egy egészen minimális részletét képezi ez a novella, ami az eredeti sztori antihőse, és a jól ismert Amelia egy beszélgetését jelenti. Egy eszmefuttatás, egy diskurzus, egy nagyon furcsa egy óra. 
" - Maga nem érti a lényeget. – Úgy nézett rám, mint apám, amikor századjára magyarázta az órát, és még mindig nem tudtam leolvasni az időt. Ismét ostoba gyereknek éreztem magam, a torkomat sírás fojtogatta. Nyeltem egyet, hátha, és oda se figyelve a gondjaimra hallgattam a folytatást. – Az egész lényege az igazság. Ha valaki belehal a százkilencvenedik születésnapjába, a rossz tettei talán sosem kerülnek megtorlásra."
A kép tumblr-ről származik.


Köszönjük, hogy elolvastátok. Köszönjük, hogy időt szántatok rá. Köszönjük, hogy ha kommenteltetek. Köszönjük.
Jövünk még. Leszünk még.

*

spin-off
1. Egy könyv vagy sorozat, ami más sorozaton alapszik.
2. Egy sorozat karaktere megkapja a saját sorozatát, miután az első sorozat véget ért.
(minimum a karakter számára - a szerk.)