2016. szeptember 22., csütörtök

Cikk: Egyetemről, gimiről

Sziasztok!
Hoztam egy kis szösszenetet magáról az egyetemmel kapcsolatos érzelmekről, első évesek motivációjáról - hehe, én is freshman vagyok, de whatever -, meg a vége felé lesz szó a tizennégy-tizenöt évesek problémájáról, a gimikezdésről is.
Gondoltam rá, hogy ejtsek pár szót arról, hogy hogy is zajlik az előrehozott érettségi, az érettségi és a felvételi procedúrája. Nem tudom kell-e ez nektek. Szóval hálás lennék, ha megdobnátok a válasszal a kommenteknél, vagy chatben.
Azon kívül: mint látható, megújult kicsit az oldal. Ilyen vérfrissítés, meg ilyenek. Hálás köszönetem Grebely Petinek [csóközön] az ötletekért és a fejlécért. Igazság szerint tervezek még dolgokat az oldalsávval kapcsolatban, de egyszerűen nem akar sikerülni a dolog, ezért egyelőre jegeltem a témát. De. A menüpontokról egy gyors tájékoztató: nem tűnt el egy menüpont sem. A Kávézó menüpontot leszedtem, mert a fejlécre kattintva elérhető bármikor. A Kávék menüpontba besoroltam a Tételek és a Megvehető kávék menüpontokat - apropó, maga a Kávék is megújult nemrég. Gyors, kicsit zsargonos leírás került a linkekhez, besorolással, témával. A Vendégkönyvet a Baristánál találjátok.
Ami még fontos lehet, hogy szeretnék olyan témákról cikkeket hozni, ami TITEKET érdekel. Amire nem találtok megoldást, amivel nem vagytok tisztában, amit nem értetek, nem mertek megkérdezni ismerősöktől, azt dobjátok el nekem emailben, kommentben, chatben, facebookon, bárhol, és igyekszem a segítségetekre lenni. Ez nagy segítség lenne nekem, és minden témára nyitott vagyok. Petőfi és Homérosz kapcsolatától kezdve ügyintézésig, írástechnikáig minden jöhet.

Jó olvasást!

Cikk: Egyetemről, gimiről

Alapvetően más cikk kerülne most fel, amiben arra koncentrálnék, hogy milyen dolgokra figyeljünk etikett szinten chatelés és blogolás közben, de jelenleg igen nagyon szenvedek a gépemmel, és elveszett valahol az éterben a félkész cikk.
Amíg meg nem találom, mesélek kicsit a felnőtté válás kézzel fogható feléről.

Az egész ott kezdődik, hogy az ember leérettségizik. Ezt már egyszer megénekeltem, és addig fogom mondani, míg mindenkihez el nem jut: az érettségi nem olyan vészes, mint mondják. Nem vagytok hülyék, gyerekek. Ott ültetek x évet (ki mennyit, rendszertől függően), és ha nem történt valami iszonyat gáz a fejetekben, akkor van ott annyi, hogy józan paraszti észből átmenjetek legalább. A többi már tehetség és affinitás kérdése. Meg tanáré és szituációé. Sok mindentől függ, leginkább tőletek, ez igaz, de nem kell pánikba esni, elkeseredni. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy se.
A lényeg, hogy van a gimi, ahol az ember alapvetően szerintem jól érzi magát. Ha rátalál arra a rendszerre, ami neki a legmegfelelőbb (mert szerintem nem elég szülő veszi elég komolyan, hogy nem minden gyerek való gimnáziumba, sokaknak egy szakképzés sokkal kézenfekvőbb lenne, mert egyszerűen nekik az jobban fekszik és hasznosabb lenne számukra). A középiskola egy olyan hely, ahol alapvetően a legtöbb embert ismered, ha más nem látásból, egy nagyon kis családias szitu – az egyetemhez képest legalábbis biztosan. A középiskolában nem gáz, hogy valamit nem intézel el, valahogy biztos megoldódik. A tanárok többé kevésbé a kezed alá dolgoznak, de egyetemen neked kell magadról gondoskodni, neked kell a dolgok után járni. Nem fog mindenki nyaggatni, hogy de csináld meg, nem fognak százszor emlékeztetni, és vésztervet készíteni, és bizony lesz, hogy nem annyi kredited lesz egy félévre, vagy lemaradsz egy óráról. Nem pánikolni kell, hanem legközelebb máshogy tervezni a dolgokat, más tanárhoz felvenni, több szabvált bevállalni.
Az egyetem egy egészen más világ. Friss élményekről beszélek, mert konkrétan nincs egy órája, hogy kijöttem az első egyetemi órámról. Mindenki beszél mindenkivel, miközben amúgy senki nem ismer senkit, mindig történik valami, mert ha nem a szokásos egyetemi buli van, akkor a HÖK szervez valamit, tehát tényleg senkinek nem lehet oka panaszra. Mondom ezt úgy, hogy alapvetően jobban szeretem a nyugis estéket, és ez is oké: ha nem akarok, nem megyek, ha nem akarok, nem iszom, ha nem akarok, nem gyújtok rá. Senki nem kényszerít senkit semmire.
Ugyanez áll a gólyatáborra. Nagyon sok rosszat hallani a gólyatáborokról, a nyilvánvaló botrányok miatt. De itt Debrecenben, nem tudom, hogy pont ezek miatt, vagy egyébként is, de semmi kompromittáló feladat nem volt. Ivós játékok voltak, de senki nem volt kényszerítve. Ha valami játék számodra kényelmetlen, nem lehet, nem akarod, rosszul érint, szólsz és kimaradsz. Fogják mondani, hogy de a csapatért, de ha nem akarod, nem kell. Semmi nem erőszak. Egyetlen dolog van, ami abszolúte nem fakultatív dolog: az ordítás. Telitorokból. Önfeledten. [Pont ezért érdemes inni kicsit, még ha csak mondjuk valami lightosabb sört is, de valamit érdemes, mert a visszahúzódóbb emberkék például nem érzik majd olyan kínosan, mikor már nulla hanggal ordítanak a második este, mert az egyik feladatnál a szervezők csapatordítást/indulót kérnek. De NEM kötelező.] Este a táncoláshoz is érdemesebb inni legalább egy sört, mert akkor nem kínos.
Funfact: Bármi hülyeséget csinálsz is, tegyél úgy, mint aki sakálrészeg, és máris el van felejtve.
Én elköltöztem otthonról, hogy egyetemre járjak- mármint debreceni kollégista lettem, de nem ez a lényeg. Anya kicsit nehezebben viseli, mint én, neki még szokni kell, de én tök jól érzem magam. Nem feszkózok azon, hogy kint hagyják-e nekem a kulcsot, vagy anya megvár-e este, mikor megyek haza, hanem egyszerűen megyek, és igyekszem nem felidegesíteni a szobatársakat. Beosztom a kaját és pénzt, amit kaptam, saját lábamra igyekszem állni. És lehet, hogy egyes embereknek ijesztő belegondolni, hogy semmiről fingom sincs, hogy mi hogyan működik, mi merre van, melyik tanár hogy néz ki, satöbbi, de az az igazság, hogy szerintem ez felszabadító.
Gondolj bele: most lehetsz, aki akarsz. Senki más se tudja mit csinál; vagy részeg, vagy szimplán elsőéves. És ha odamész valakihez, hogy megkérdezd, mi merre van, vagy valamit nem értesz, segítsen már: nem fogja leharapni a fejed. Gimiben ez kicsit nehezebb volt egy nem túl nyílt emberke számára, tudom. De egyetemen senki nem fog megölni egy kérdésért.
Vannak szabályok, amiket a magad érdekében érdemes betartani. Az első időszakban érdemes bejárni az órákra. Vagy legalább az első órára. A tanárok már valamit letettek az asztalra, te még nem: kijár nekik a maximális tisztelet. Gondolok például az e-mailekre, mikor egy-egy kéréssel megkerestek egy tanárt. Hogy ütközik az óra, bejárhatsz-e a másik időpontra, attól függetlenül, hogy az a csoportlétszám betelt, hogy fedésben vannak az órák, a csapat egy része hagy menjen el hamarabb. Írni kell majd nekik, és legfeljebb azt mondják, hogy nem, de maximális tisztelet.
Lépj be a facebook csoportokba, mert a felsőbbévesek ontják magukból a jótanácsokat. Oké, hogy azt szelektálni kell, és megnézni, hogy egyáltalán mi vonatkozik rád. De az ilyen csoportokban tudsz piát tarhálni, sminket venni, kérdést feltenni, amit mondjuk máshol nem tudsz megkérdezni. Elmondják, melyik órára érdemes bejárni, felrakják a meglévő jegyzeteket, elmondják, kihez vedd fel az órákat. Hogy mi fizetős és mi nem; hogy mit lehet koliban, hová érdemes járni esténként, hol vehetsz jegyet, merre kell menned, hol van a tantermed. A szakos, vagy karos csoportokban eseményeket találsz, és még több kérdésre még több választ. Hamar rá kell keresni, mert tényleg elképesztően sok dolog csak onnan derül ki.
A mentorprogram megfontolandó, mert semmibe nem kerül neked, és kapsz valakit, aki adott esetben pesztrál. Meg vannak ingyenes események is.
DE.
Ha elmész gólyatáborba, a csoportvezetőd a mentorod is lesz egyben. Mi rákérdeztünk az egyik srácnál GT végén, hogy mi is ez, és azt mondta, hogy lehet jelentkezni nyugodtan, de ilyen tekintetben ő is mentorunk; kérdezzünk és ő szívesen segít. Ő már hozzászokott a dolgokhoz, miért ne válaszolna? Ha nem is tud mindent, útba tud igazítani, hogy kinél kérdezősködj tovább.

Na aztán ott vagytok ti is, drága kis elsőéves gimnazistáim. Nektek ez a cikk egy kicsit tudom, hogy megkésett, mert velem ellentétben ti szeptember első hajnalával már fel is nyögtetek. Tudom. De azért hoztam nektek is egy napi igét.
Azok, akik többéves képzésben vesznek részt, a nyelvi előkészítősökön kívül, figyelem: nektek könnyebb dolgotok lesz. Mint említettem, nyolcosztályos rendszerben végeztem a gimit, és igen, első nap, ötödikben rettegtem, új iskolában mindenki fél, de ez így jó. Ez a fajta stressz, izgalom, adrenalin kell az életbe, és jó is, hogy van.
A gimiben valóban több a hagyományos értelemben vett szívatás, mint az egyetemen. Ott több dolog ciki, vagy több érződik annak, én ezzel tisztában vagyok.
De könyörgöm, szarjátok le.
Kimész a táblához, elrontod, valaki felnevet, óra végére, már azt se tudja, hogy egyáltalán volt táblához szólítás. Elesel a folyosón. Ki a franc nem esett még el a folyosón, mikor olyan hirtelen nyúlnak az ember tagjai, és még tanulni kell a használatukat?
Megénekeltem már, de elmondom újra és újra, ha kell: szarni rá. Szarni rá. Szarni rá. Tudom, hogy mindenki az érettségivel traktál, ami szerintem a legnagyobb hülyeség a világon. És tudom, hogy sokatokat ez jobban frusztrál, mint másokat, és sokan az utolsó pillanatban fognak pánikolni. Tanuljatok. Tényleg tanuljatok, de időről időre, amikor érzitek, hogy fáradtok, úgy mindenestül, lelkileg, fizikailag, mentálisan, hagyjatok egy délutánt, amikor látványosan nem tanultok. Amikor délutáni szieszta van alvással és teával, meg csokival és sütivel, meg sorozattal és olvasással. Amikor nem gondoltok semmire. És igen, ezt már kilencedikben is érdemes bevetni, hogy megmaradjon az ép eszetek.
Volt egy tanárom, aki mindig azt mondta, hogy felejtés a tanulás része. És tényleg az. Van ennek az egésznek egy metódusa, ami nem is tudatos, de kell, hogy meglegyen.
Szóval visszatérve: tanuljatok, igyekezzetek összehaverkodni a tanárokkal – a maximális tisztelet megadása mellett, persze -, de legyenek szieszta napok. Nem kell foglalkozni azokkal, akik mondjuk egy kicsit bunkóbbak. Lesz vitátok bőven. Ne vedd fel a sértegetést – tudom, könnyű mondani -, de van elég hely, menj arrébb, keress más várakozási pontot, és ne felelj. Ne add alá a lovat. Viselkedj természetesen. Majd otthon kisírhatod magad a barátnőd vállán, írhatsz a kedvenc barátodnak facebookon, írhatsz nekem, de ne féljetek.

A gimi nem olyan nagy ördöngősség, mint gondoljátok.

4 megjegyzés:

  1. Érdekes bejegyzés lett, jó volt olvasni :3 Én ugyan már másodéves vagyok, de még mindig kb gólyának érzem magam, néha nagyon el vagyok veszve :D De ezzel nincs igazából gond. Szerintem a fele BTK így rohan végig a féléveken. Meg hát azok gyorsan telnek. Nagyon gyorsan. A csoportokba való belépkedést én is nagyon szorgalmazom, esetleg ha van nálatok, még az Overheard at *insert egyetem neve* csoport is jó szokott lenni :D
    Én mondjuk nem voltam gólyatáborban, mert drága volt és fene se fog ezért ennyit fizetni, de annyira nem volt gázos, mivel baromi sokan vagyunk a szakon. Az első hónapokban meg még mindenki félénk, aki nem ismer senkit az órákon, de hamar rájön az ember, hogy jééé ezzel meg ezzel is egy csomó órán együtt vagyok! Aztán jóban lesztek. Bár egyetemen szerintem kicsit nehezebb így barátkozni, mivel nincsenek az emberek arra kényszerítve, hogy együtt töltsék a napot egy teremben kb, de nem megoldhatatlan.
    Meg nálunk nincs ilyen mentor-cucc, igazából a volt töri szakos HÖKösök terelgetnek mindenkit a csoportban :D De amúgy minden tök jó. Az egyetem jó, srácok. Nem könnyű, tanulni kell, viszont szerintem is jó korszak ez arra, hogy elszakadjon az ember a szülőktől. És mennyire felszabadító, hogy nem kell hazajárkálni az aláírásokért! Konkrétan ez a kedvenc dolgom evör a tizennyolcon felüli életben.
    Amúgy felvettelek snapchatre, asszem :D :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felvettél drágám, ez így van, köszöntelek a snapemen :D

      Amúgy abszolút csak egyet tudok érteni azokkal, amiket leírtál, de hát tudod hogy imádlak :D
      Nekünk a gólyatábor nagyon jó volt, abszolút megérte azt a pénzt, amennyit elkértek rá, tehát tökéletes árérték arány volt, szóval nincs okom panaszra.


      Imádlak, hogy írtál, elolvastad, csókollak :*

      Törlés
  2. Fruzsi drágám, te most kezded, én meg hétfőn már zh-t írok. :P

    Nagyon jó kis cikk, bár sajnos néhány dolgot nem tudtam magamra értelmezni, mivel ugye az én fősulim elég picike (de attól még g.cinehéz), így pl. nálunk nem lehetett válogatni, hogy az egyik órát melyik időpontban vagy tanárnál akarod felvenni, hanem kaptunk első héten egy órarendet, így lesz, ezeket vedd fel, pont.
    Viszont nálunk is a GT-s csapatvezetők lettek a legjobb mentorok. :) Bármikor odamehetünk hozzájuk, segítenek, meg olyan kis édesek, hogy lelkesedve várják, hogy együtt bulizzanak velünk megint. :D Meg azt is elmondták már többen, hogy itt nem ciki segítséget kérni, mert nem nagyon van olyan ember, aki mindent segítség nélkül old meg. Pl. én tegnap szóltam a geoinformatikás tanársegéd srácnak (aki amúgy végzős, és buliztam már vele többször), hogy ki kéne menni a műszerrel, és órán kívül gyakorolni a beállítását. Két órát szánt csak rám, hogy elmagyarázza ötször, mit miért úgy állítunk be, ahogy, és nem is várt el semmit cserébe (de a hétfői bulin majd azért meghívom egy sörre). Vagy az egyik haverom nem tudtam felrakni a gépére a modellező programot, amit órán használunk, mire a felsőbbévesek mondták neki, hogy nyugodtan kopogjon be a tanárhoz a koliba (aki amúgy fél éve végzett ugyanitt :D), segíteni fog. És segített. És mindenki olyan jófej. Nem hazudok, van, aki nem szimpi, de ilyen mindenhol van, túl kell lépni rajta, és ahogy mondtad: leszarni.
    Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, hogy miért hétköznap van csak buli. Tudom, a sok kolis miatt, de a fenébe is, utálok álmosan, másnaposan órára járni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódj, rá egy hétre már én is írtam egyet:D
      Tudod, nem a méret a lényeg, a kicsi is lehet gecinehéz.
      Én is imádom őket, úgyhogy nincs egy szavam se :D

      Csók :*

      Törlés

Minden kedves szóért forrón gőzölgő mentál-teát ajánlok fel.
"[...]lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?" /Kosztolányi Dezső